Kutya Éji Dala - Bódy Gábor a gravitáció középpontjában
(5. rész)
in English |
a cikk fejezetei:
::::: a kamera
Koncepciójának másik fele a film fényképezési koncepciója volt, ami ezúttal (már) azzal az eredeti vizuális koncepciójával, vizuális filozófiájával volt egyenlő, amit "Kozmikus Szem" címmel illetett.
E filmjében már élesben láthatjuk működni e koncepcióját - és egyszerűen elképesztő. Úgy látni dolgokat, hogy teljesen megszabadítjuk őket a kontextusuktól. Mintha egy idegen lennél az űrből. Emlékszel, milyen gyönyörűek vagy félelmetesek tudtak lenni dolgok gyerekkorodban? Amikor egy felirat, mint "fragile" egy egész világot jelentett ... (ez a példa úgy kívánkozik ide, hogy amikor Bódy Gábor a Psyché miatt megmutatta az Anzixot Weöres Sándornak, ő végül azt mondta, nagyon tetszik, volt benne egy láda, az volt ráírva, hogy fragile, az nagyon tetszett! Csak egy gyermek mond ilyet, és egy igaziból eredeti költő.) A "Kozmikus Szem" koncepció valami ilyesmiről szól - annak látni a dolgokat, amik valójában, a civilizációból rárakódott sallangok nélkül. Bódy Gábor maga is gyakorolta, képezte magát, hogy úgy legyen képes kamerán keresztül a világot nézni, ahogyan az operatőrök a kamera feltalálása idején tették (lásd a Tenger Dover-nél - az első filmtekercsek egyikét, amit Bódy példaként említ). Ez természetesen arra emlékeztet bennünket, ahogyan Yehudi Menuhin képezte magát, hogy olyan zenét hallgasson és játsszon, ami nem a temperált skálán alapul.
A Kutya Éji Dala olyan operatőrrel készülhetett, aki még csak nem is tud magyarul - és így nem tudja direktben lereagálni, amit a szereplők mondanak. Kozmikus kívülállás. Johanna Heer fényképezési stílusa e filmben egyszerűen gyönyörű és eredeti. Elképesztő. Gondolj csak a jelenetre, amelyben Bódy Gábor mint a Pap el-elengedi a bácsit a kerekesszékben - a lejtőn lefelé. Ez a jelenet önmagában is valahogy transzcendentálisan ismerős. Elengedi, majd elkapja a bácsit - a barátság és a gyermekiesség nevetésével kísérve. Ez a kozmikus játékosság annyira jellemző Bódy Gáborra. Ugyanakkor mindez teljesen filozofikus is, hiszen ez a tű szinonimája, amely fájdalmat okoz a tüdőbajos lánynak, és így segít neki az igazság keresésében. A tű végül eléri a célját - belefúródik a lány szívébe. A kerekesszék úgyszintén - a bácsi úgy akart meghalni, hogy engedte magát szabadon gurulni lefelé. A pap tulajdonképpen azért jött, hogy segítsen neki. Miközben beszélgetnek, újra és újra megízlelik a gurulást a lejtőn - ami végül pedig egy utolsó nagy próbálkozásba torkollik. A pap mint egy katalizátor segített nekik megtalálni az igazságot - a nyugvópontjukat - a végállomásukat - a halálukat okozva ezzel - ami illegális. Ezek a gurulós jelenetek örök pillanatai mind a filmművészetnek, mind Bódy Gábor jelenlétének.
A kamera a saját életét éli. Semmi sem kötelező a számára. A saját feje után megy. Néha nem látsz egyet sem a két főszereplő közül, máskor meg igen. Gyönyörű. Különös. Furcsa. Érzékeny. Sugárzó. Az újszerűség varázsa! Ma is.
következő fejezet: video a filmben
a cikk fejezetei: